2015. június 13., szombat

Érzelmi függőségeink! - Ha gúzsba köt a szülői háttér

Heinz-Peter Röhr: Kiút a függőségből 
/Ha gúzsba köt a szülői háttér/

Ez a könyv egy mesén keresztül elemzi életünk érzelmi függőségeit!

http://ursuslibris.hu/kiut-a-fuggosegbol-reszletek/

Gondoltad volna, hogy a szülőkhöz való érzelmi viszonyod határozza meg, milyen kapcsolataid lesznek, milyen anya és apa leszel milyen férjet vagy feleséget választasz magadnak?! Vagy csak egyszerűen milyen barátokkal veszed körül magad?!
Érzelmi függőségeink gyerekkorunkra tekinthetők vissza. Amit akkor kaptunk érzelmileg szüleinktől, (vagy nem kaptunk) azokat újra, és újra létrehozzuk az életünkben, átéljük, megéljük. Egyfajta forgatókönyv amik ismétlődnek a kapcsolatainkban, érzelmi világunkban.

Pár gondolatot kiemelek a könyvből ami jól szemlélteti az eseteket, élethelyzeteket.

„Egy történet ahogy egy anya érzelmileg kizsákmányolja a lányát:

A B. nevű hölgy kénytelen volt már nagyon korán támogatni az édesanyját. Már 8 évesen minden nyűgét-baját meghallgatta, amelyek elsősorban a férjével, B. édesapjával voltak kapcsolatosak. A férfi először munkamániás, azután alkoholista lett, és kevés ideje jutott a családjára. A család ráadásul költséges házépítésbe kezdett és jelentős kölcsönöket vett fel, ezért az anya úgy érezte, nagyon lecsökkent a mozgástere. B. azon fáradozott, hogy enyhítse anyja nehézségeit: ahol csak tudott segített neki a háztartásban, apróbb ajándékokkal kedveskedett anyjának, „ akkor is amikor az utolsó pénzemen vettem”- emlékezik vissza. Mindenekelőtt azonban ő volt anyja lelki vigasza és „panaszládája”. Feláldozta anyjáért a saját idejét, és még házas korában is felelősnek érezte magát az édesanyjáért. „ Ha szükséged van rám, hívj csak fel!” – mondta neki.
Ebben az esetben látni ahogy a szerepeik felcserélődtek, de ennek ők egyáltalán nem voltak tudatában. B. magára öltötte az anyai szerepet az édesanyja mellett, és abból merített önbecsülést, hogy fontos volt az édesanyja számára. Ő azonban egyedül maradt a saját szükségleteivel. Feláldozta magát abban a szerepben, hogy támaszkodhat rá az anyja, és nem is vette észre, hogy feláldozta a saját létezését. Annyira lemondott a saját szükségleteiről, hogy először azt hitte jó kapcsolatot ápol az anyjával.
A terápia során derült ki számára egy meghatározó helyzetben, hogy mennyire szenvedett ezen körülmények között. Ekkor fogalmazta meg a férjének, hogy minden körülmények között el szeretné kerülni, hogy ő a saját problémáival a lányukat terhelje.
Amikor meghalt az anyja, B. képtelen volt feldolgozni a veszteségét. Annyira erős lelki fájdalmat élt meg, hogy először nyugtatókkal, azután alkohollal kábította el magát, és szenvedélybeteggé vált. Legjobban a lelkiismeret-furdalás kínozta. Mindig úgy érezte, hogy keveset tett az anyjáért. Újra meg újra azt érezte, hogy anyja még élhetett volna, ha ő többet tesz érte.
A gyász feldolgozására való képtelenségében fel kell ismernünk a függőséget. Rendkívüli mértékben felelősnek érezte magát azért, hogy az anyja jól érezze magát. Saját személyét messze háttérbe szorította. Minden értelmetlennek tűnt számára, mert az volt az érzése, hogy nem tudja elviselni a veszteséget. Olyan mértékben letaglózták a fájdalomérzések, mintha valami elengedhetetlen része halt volna meg. Hamar kialakult nála a szenvedélybetegség, függőségének kifejeződése, amely szimbolikusan a mélyebb zavarára utalt.

Hogyan lehetne ebből kijutni? Gondolom most sokan felteszitek ezt a kérdést!?

Már azzal beindul a gyógyulási folyamat ha szembesül függőségének a gyökerével, okával hogy ez a gyerekkorból jött ez a program, hogy úgy kapott csak figyelmet,hogy gondoskodott az anyjáról, érzelmileg így érezte B., hogy fontos, hogy szeretve van.  Mikor elvesztette édesanyját, olyan volt mintha saját személyiségét, önbizalmát, önértékelését, szerethetőségét vesztette volna el. Értelmetlenné vált az élete.

A függő személyiségszerkezethez mindig hozzátartozik egy nagy bizonytalanság önmagával kapcsolatban, valamint a szeretet bizonyítékainak keresése. Mivel az ilyen személyiségszerkezettel rendelkező emberek soha nem biztosak önmagukban, arra törekednek, hogy a biztonságot a mások általi megerősítésben, illetve törődésben leljék meg. Mindent megtesznek, hogy szeressék őket. Ezáltal alkalmazkodnak és feláldozzák magukat. Életük jelmondata gyakran úgy hangzik:

Mindent meg kell tennem, hogy szeressenek!

A függő személyiségszerkezethez gyakran hozzátartozik egy különösen destruktív magatartás is:
kimondottan olyan embereknél keresik a szeretetet és törődést, akik képtelenek megadni azt. Itt abból kell kiindulni, hogy ez a minta már a kisgyerekkorban kialakult náluk. Jól felismerhető itt a mélylélektani nyelvezetben ismétlési kényszernek nevezett jelenség. A szülők nem tudták kielégítően szeretni a gyereket, aki ennek következtében rendkívüli módon sóvárogni kezdett a törődés és megerősítés után, legtöbbször azonban törte magát miatta.
Alapvető szükségletük a gyerekeknek az, hogy a szülők szeressék őket, ezért ők nem adják fel egykönnyen az ennek kiváltásra szolgáló igyekezetüket. A szeretet kiváltására történő eme hiábavaló törekvés akkor is megmarad, amikor már régen nincs semmi remény arra, hogy elnyerik a kívánt törődést. Így legalább a tehetetlenség elviselhetetlen érzését sikerül vele elkerülni, és tovább élhet a remény, hogy a (szülők) szeretet(e) mégiscsak kiváltható valahogyan. Később ösztönösen akadnak újra meg újra olyan emberekre, akik ugyanúgy képtelenek értékelni őket, de azután onnan kezdve tőlük várják a lehetetlent, aminek frusztráció, harag, és öngyűlölet lesz az eredménye. Távolabbról nézve egyértelművé válik, hogy a problémát csak absztinenciával lehet megoldani: tartózkodni kell a szeretet és elismerés utáni sóvárgástól, a megalázkodástól és önalávetéstől, a túlzott alkalmazkodástól és önfeláldozástól.
A szeretet mindig ajándék. Mihelyt valamit nyújtani kell érte, akkor az nem szeretet.


Érzelmi problémák elleni küzdések pl:

-aki munkával küzd az érzelmi problémái ellen, annál fennáll a veszély, hogy munkamániás lesz,
-aki a vallást vagy az ezotériát veti be az érzelmi problémák ellen, az ezektől a rendszerektől válik függővé,
-aki a sporttal próbálja legyőzni a nehézségeket, az egyre többet sportol,
-aki a számítógépes játékoktól reméli a felszabadítást, az hamarosan kényszert érez, hogy rengeteg időt töltsön a képernyő előtt értelmetlenül,
-aki a kábítószer segítségével szeretné legyőzni a problémáit, az drogfüggő lesz,
-aki nyerőautomatákkal indul az érzelmi problémák elleni harcba, az játékfüggő lesz,
-aki a párkapcsolatoktól reméli a szabadulást, az hamar függő kapcsolatban találja magát.”

A lényeg, hogy az érzelmeinkkel foglalkoznunk kell, nem nyomhatjuk el és hagyható figyelmen kívül! Újra kell írni a forgatókönyvünket ha szükséges annak megfelelően, ahogy szeretnénk élni!

Ez csak egy rövid részlet a könyvből!
A 38 évem alatt eddig nem szembesültem ezekkel a játszmáimmal, függéseimmel, problémáimmal!  Nem találkoztam eddig ehhez hasonló terápiával, könyvvel, tanfolyammal ami ennyire rávilágított az életem működésére, életem alakulásának történéseire!


Köszönhetem ezt egy személynek az életemben aki nemrég kibillentett a látszólagos egyensúlyi állapotomból! Hála és köszönet érte!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése