2015. május 24., vasárnap

Pünkösd az AranyAsszony szívével

  2015. MÁJUS 17. VASÁRNAP

 VILÁG AZ ARANYASSZONY SZEMÉVEL

Pünkösd – beavatás a szer-elembe
Pünkösdre készülve, nekünk nőknek különösen fontos feladatunk van. Emlékeznünk kell az egységre, s vissza kell tudnunk vezetni oda magunkat, majd a férfit mellettünk, s végül a környezetünket. Valódi szer-elemre van szükségünk mind ehhez…s ez az aranyasszony alapvető és elsőrendű teendője a mai világban: újra megtanulni és megtanítani szeretni. A pünkösd beavatás a legmagasabb rendű és a legtisztább minőségű szeretetbe.
Pünkösd
Pünkösd a kereszténység egyik mozgó ünnepe, a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Tudjuk, hogy a húsvéti ünnep a régi tavaszi napéjegyenlőség ünnepet váltotta fel, a tavaszi napéjegyenlőséghez képest hat hét múlva, május elejére esett Beltane termékenység ünnepe, amelynek emlékei máig megőrződtek a pünkösdi szokásokban.
A legjellegzetesebb és az egyház által korábban leginkább tiltott pünkösdhöz kapcsolódó szokás a pünkösdi király és pünkösdi királylány választás. A pünkösdi királyt a legények közül választották versenyjátékokkal, leginkább lóversennyel. A király egy évig maradt „hatalmon”, ő volt egy évig a többi legény vezetője, bírája, hivatalos volt minden lakodalomra és minden összejövetelre. Ismeretes az a szólás-mondás, hogy „rövid, mint a pünkösdi királyság”. Visszacseng ebben a mondatban a hajdani Istennővel nászban egyesülő Szent Király sorsa, akit a nász után feláldoztak, vére visszatért a földbe, hogy aztán onnan új életre ébredjen.
A pünkösdi pár választása, a lakodalmas menet és az azt követő táncmulatság „szelídített” formában hozza vissza az egykori májusi termékenység szertartást. Az Istennőt és az Istent képviselő pár kiválasztása megtörténik, csakúgy, mint régen, kettőjük násza, testi szeretkezésükben való eggyéválása lakodalmi menetté változik és a végén ott a tánc, az ünneplés, a kettőből lett EGY ünnepe.
A pünkösdi mondókák szövege is egyértelműen visszautal a régi szokáshoz:
„Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.”

„Soha bizony nem anya szült,
Csak pünkösdi rózsa fajzott,
Hajnali csillag hasított,
Szép fényesen felvirrasztott.”
A rózsa a Szerelem Úrnőjének virága, a fa az Istennő maga. A „nem anyától lettem” kifejezés visszautal a szokásra, ahogy egykor a Beltane rituáléban is  az Istennőt a papnő képviselte, sokszor maga is Beltane nászból született és a Beltane gyermekeknél nem tartották lényegesnek emberi származásukat, az Istennő és az Isten gyermekei voltak ők. Az Istennőtől való származás jelenik meg a második versben is, még egyértelműbben, hiszen a hajnali csillag nem más, mint a Vénusz bolygó, azaz a Szerelem Istennője.
A pünkösdi felkelő naphoz kapcsolódó másik hiedelem, hogy ilyenkor meg lehet pillantani a napban Máriát. Legjobb példa erre a Csíksomlyói pünkösdi búcsú, ahová nagy tömegben érkeznek az emberek és akik közül sokan átvirrasztják a péntek éjjelt és várják a hajnali felkelő nap sugarai között érkező Babba Máriát, a Napba Öltözött Asszonyt. A napban érkező Istennő utalhat az Istennő egykori napistennő minőségére, de utalhat a szent nászra is. Az Istennő és a Nap, azaz az Isten egyesülésére, nászára.
Hieros Gamos – az Istennő és a Szent Király násza
A Szakrális Király szerepét a mai társadalmakban nehéz már érteni. Az egykori Szakrális Király, a törvény és a rend letéteményese, magában hordozója. Persze nem parlamenti üléseken megszavazott rendről és törvényekről van itt szó, hanem az univerzum törvényeiről, melyet a természetbe írva hagyta ránk az Istennő. A Király erénye tükröződik népe, országa sorsában. A királyi hatalmat az Istennő adja és ha úgy fordul a kerék vissza is veheti azt.
A Hieros Gamos, azaz a Szent Nász az az ősi rítus, amelyben a Királyt az Istennő felszenteli feladatára, küldetésére. A Nászban a Papnő átadja testét az Istennőnek és a Papnő testében az Istennővel egyesülve a Király felkenődik Szakrális vezetővé, az Isteni erő képviselőjévé. A Király lesz az a serkentő erő, amely biztosítja a természet, a föld, az ország folyamatos megújulását a nép életerejét. A  föld, a birodalom terméketlensége, a természeti erők pusztító erejének tombolás a Király alkalmatlanságát, erejének megfogyatkozását tükrözte vissza. Ilyenkor az Istennő visszavette a hatalmat, amit adott és a Király életének feláldozásával az erő visszatért a földbe, hogy táplálja azt.
S mindezt hogyan éli egy AranyAsszony?
A férfit elfogadja, szereti s tiszteli. Megbecsüli mindazt, amit energiája a világban képvisel, amit ezáltal adni tud. Békében él a férfivel és elengedte már mindazon sérüléseket és fájdalmakat, amiket a Férfi okozott a NŐnek kollektív szinteken és a férfiak az ő életében.
“…HA MEG AKAROD VÁLTOZTATNI A VILÁGOT, SZERESD A FÉRFIT, IGAZÁN SZERESD ŐT
Azt válaszd, ki Lát téged, kinek a lelke a saját tisztaságodba hív vissza
Szeresd Őt mezítelen valóddal és szent szabadsággal
Szeresd Őt tested szentségével és lelked gyengéd áldásával, a Születés és Halál végtelen körforgásában
És köszönd meg neki a lehetőséget, a Szerelem óceánját
…Ha meg akarod változtatni a világot, szeresd a Férfit, igazán szeresd Őt
És ahogy táncoltok a tomboló szélben és a csendes erdei fák között
Légy elég bátor megmutatni Neki a szent női törékenységedet
És engedd őt inni Női Lényed mámorító, puha szirmaiból…
…Ha meg akarod változtatni a világot, szeresd a Férfit, igazán szeresd Őt”
(forrás: wildwomansisterhood.blogspot.com)
…és akkor ugyanezt érdemes lenni átírni a férfiaknak is, hogy ők is megtanuljanak megbecsülni, szeretni, értékelni bennünket. Ennek jött el az ideje – nagyon is!
…s nem a távolban, s nem is elméletben, hanem elsősorban a saját házunk táján van ezzel dolgunk. A téged felnevelő apáddal, a melletted élő férfiakkal azonnal lehet is kezdeni. Először a megbocsátás, elfogadás, majd jöhet a szakrális szerelem megélése testi-lelki szinten, s maga a megszentelt szexualitás.
S ha a nő és a férfi új szövetségre lép, akkor átalakul a világunk – immár teljesen megérkezve a szétválasztottságból az egységbe és a szeretetbe!
Valahogy így:
“Millió évek álmának békéje megtörténik az emberek között és nem lesz szétválasztottság…A napok évekké és ezredévekké válnak és minden pillanat egy lesz, egyszerre létezik. Akkor minden tanítás, minden tudás újjászületik a tudatosságban, és minden érthetővé válik…Nem lesz többé egyedüllét, mert az emberek a szíveikből és a lelkükből nyújtóznak egymás felé… Az emberek örvendeznek és táncolnak majd, kívül és belül, az összes királyság együtt emelkedik az emberlét álmainak ködéből és egybeforr az Istenivel… A férfi csatlakozik a nőhöz az alkímia végső táncában. Minden bánat elmúlik és átalakul a béke szivárványában. Nem lesz háború, nem lesz éhínség, nem lesz járvány. Az Úr és az Istennő egyesülnek, és egyesül az éjjel és a nappal. Minden erő eggyé válik és jelzi a véget és a kezdetet. A dualitásba vetett  hit megpihen, és minden kettősség eltűnik…Ez van megírva. És így lesz. Béke a kertünkben.”
(Flo Aeveia Magdalena, Emlékszem az Egységre, Mária Magdaléna története)

Mi az a legfontosabb üzenet, amit az Aranyasszony hordozhat számunkra?
Az, hogy végre merjünk az érzéseink alapján a szívünkből élni. Az érzelmeinket mindig az agy ítélkezése hozza meg. Látszólag semleges dolgokat véleményezünk, miközben ezek azok az ítéletek, amelyek egész életünket befolyásolják. Ma már a tudomány is elismeri, hogy sokkal több idegszál megy a szívből az agyba, mint fordítva. Ez azt jelent, hogy szívünkből, érzéseink alapján irányítjuk cselekedeteinket. Ne hagyjuk, hogy az agy illúziója, káprázata befolyásolja jövőnket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése